Az öt „szabadságjog” eredete a brit Roger Brambell 1965-ben kiadott tanulmányára vezethető vissza. Az intenzív technológiák szerint tartott haszonállatok jólétéről szóló dolgozat állapította meg első ízben, hogy az állatokat úgy kell tartani, hogy azok képesek legyenek felállni, lefeküdni, megfordulni, tisztogatni magukat és kinyújtani végtagjaikat. E következtetések hatására állította fel a brit kormány a Haszonállatok Jólétének Tanácsát (Farm Animal Welfare Council – FAWC), amely Brambell megállapításait továbbfejlesztve 1979-ben dolgozta ki az alábbi öt pontot, melyek azóta is a terület jogi szabályozásának alapját képezik világszerte.

  • Éhség és szomjúság nélküli élet: elegendő friss víz és megfelelő minőségű és mennyiségű élelem biztosítása.
  • Kényelmetlenség nélküli élet: megfelelő környezet (beleértve a búvó- és pihenőhelyet) biztosítása.
  • Fájdalom, sérülés és betegség nélküli élet: sérüléstől és betegségtől való védelem, illetve szükséges esetén vizsgálat és gyors kezelés.
  • Jog a normális viselkedés kifejezéséhez: elegendő hely, megfelelő tartásrendszer és az azonos fajú állatok társaságának biztosítása.
  • Félelem és gyötrelem nélküli élet: a környezet és a bánásmód nem okoz pszichikai szenvedést.