„Az elmúlt esztendőkben társadalmi kezdeményezés bontakozott ki az állatvédelmi és -kíméleti törvény megalkotása iránt. A jogalkotást erőteljesen sürgetik az állatvédő egyesületek és néhány sajtószerv. A mozgalmat támogatják a tudomány egyes jeles képviselői is.
Ezt az igényt az állatokkal való érintkezés különböző területein sokasodó riasztó és idegborzoló jelenségek táplálják. A rosszul értelmezett gazdálkodási érdek is esetenként az embernek kiszolgáltatott állatok nagy tömegét teszi ki nap mint nap szükségtelen szenvedésnek.
Az állami és az önkormányzati szervek passzivitása — kellő jogi háttér és felhatalmazás hiányában — e megnyilvánulások iránt a közvélemény egy részében aggodalmat és elégedetlenséget ébreszt. Egy civilizált államban nyilvánvalóan nem tűrhető el, hogy bárki közönyösen viseltessék az állatoknak okozott szenvedésekkel szemben. A társadalom erkölcsi érzékét is sértő cselekmények megelőzéséhez és visszaszorításához szükséges jogi szabályozás jelenleg még részben kialakulatlan.
Elhangzanak olyan vélemények is, hogy az állatvédelem szabályozását meg kell előznie a társadalom napi megélhetési gondjai rendezésének. Az állatvédelem és az állampolgárok jóléte és közérzete azonban ilyen módon nem állítható szembe egymással. Ha az emberek és az állatok jogos érdekei összeütközhetnek, úgy az állami szerveknek erkölcsi, tudományos és gazdasági szempontból állást kell foglalniuk.
A jelen törvényalkotásnak elsődlegesen az a célja, hogy az állatvilág egyedeivel való felelősségteljes és kíméletes bánásmód követelményrendszerét átfogóan szabályozza. Alapja az a felismerés, hogy az erkölcs, a tudomány és a gazdaság követelményei az állatvédelem tekintetében is összeegyeztethetők.
Az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény megalkotása napjaink múlhatatlanul szükséges és elodázhatatlan feladatává lépett elő.”
„Az állatvédelem tulajdonképpen nem más, mint az állatvilágot különböző irányokból fenyegető veszélyekkel szembeni óvó tevékenységek foglalata. E gyűjtőfogalom körébe vonható az állatvilág teljességének, fajtagazdagságának megóvására szakosodott természetvédelem, az állatbetegségek megelőzésével és leküzdésével foglalkozó állategészségügy, továbbá a vad- és halgazdálkodási állományvédelem.
Az állatvédelem negyedik és ma még jórészt kimunkálatlan összetevője az emberi ráhatás alatt élő állatok kíméletét célul tűző ún. egyedkímélő állatvédelem.”
„Az egyed kíméletét célzó állatvédelem erkölcsi fogantatású. Alapgondolata az, hogy az emberiség és az állatvilág egyaránt része a természet élővilágának. Az állatvilág magasabbrendű képviselői örülni, szenvedni, elégedettséget, halálfélelmet érezni és kifejezni képes lények. Az állatvilág azonban az idő múltával a magasabb szellemi képességekre szert tett embernek kiszolgáltatott helyzetbe került.
Az állatvilág a sokrétű emberi szükségletek kielégítésének fontos forrása. A szükségletek egy része az ember számára létfontosságú, ezért e források igénybevételéről nem lehetséges lemondani. Az ember és állat közötti kapcsolatot azonban — lévén az élőlények közötti viszony — nem uralhatja kizárólag a gazdasági és az emberi önkény, abban meghatározott szerepet kell kapnia az emberiességnek, az erkölcs és a kultúra egyetemes értékeinek is.
Az állatvilág egyedeit meg kell védeni az emberi felelőtlenség és kíméletlenség okozta szükségtelen szenvedéstől. Ennek felismerése és magatartásformáló erővé válása a civilizáció és a kultúra egyik fokmérője.
Alapvető felismerés kell hogy legyen: az erkölcs és a gazdaság követelményei nem egymást keresztező és kizáró, hanem egymást feltételező és egymással összeegyeztethető szempontok. Ezt több európai ország példája igazolja.”
