A kézműves előállításra való utalás egyre népszerűbb napjainkban. De mit jelent az élelmiszerek esetében a kézműves előállítás?
Egyre több fogyasztó részesíti előnyben a hagyományos, kézzel készített termékeket, melynek következtében egyre több vállalkozás alkalmazza a hagyományos, manufakturális technológiát és értékesíti termékeit „kézműves” megjelöléssel.
Általánosságban nehéz meghatározni azt, hogy ez egyes ágazatokban mikor beszélünk kézműves előállításról. Az ágazati sajátosságokat és hagyományokat egyaránt figyelembe kell venni. A sütőiparra például jellemző, hogy főként olyan technológiát alkalmaznak, ahol a kézi munkát könnyítő egyedi gépeket használnak. Ebben a szakágazatban tehát pl. kenyerek készítése során a kézműves, a hagyományos termék előállítása alatt elsősorban kovászolásos technológia alkalmazását, a kézi csípést (a nagy tésztatömegből kisebb mennyiség kiszakítása), a kézi adagolást, a mérést kell érteni.
A lekvárkészítésnél a hagyományos nyitott üstben történő főzés, besűrítés jelzi a kézműves technológiát, míg az a tény, hogy milyen töltő, vagy zárógépet használnak, csak másodlagos szempont lehet.
A kézműves tejtermékek (például rögös túró, tejföl, egyes sajtok) esetében már szintén kidolgozásra került a Magyar Élelmiszerkönyv szabályozása. Ezek olyan élelmiszerek, amelyeket hagyományos technológiával, hagyományos eszközökkel, döntően kézzel végzett, vagy kézi beavatkozással irányított, nem automatizált technikák alkalmazásával állítottak elő. Jellemző a gyártás kis volumene, a napi maximum 5.000 liter tej feldolgozásával előállított tejtermék mennyiség. Nagyon fontos, hogy egyértelműen igazolható legyen a kézi munka meghatározó szerepe. Természetesen a technológia és az összetevők jellege megkívánja, hogy csak a legszükségesebb, hagyományos adalékanyagok kerülhessenek az ilyen termékekbe.