Ebben a menüpontban részletes információt kap arról, hogy milyen esetekben nevezhető egy termék magyarnak, hazainak vagy hazai feldolgozásúnak.
Magyarországon az elmúlt néhány évben jelentősen nőtt a magyar élelmiszerek iránti igény a fogyasztók körében. A boltok polcain ugyanakkor megjelent számos olyan magyar származásra utaló jelölés, amelyek között a fogyasztók nehezen tudnak eligazodni.
Az élelmiszerek származására történő utalásokkal kapcsolatos félreértések forrása elsősorban az Európai Unó Közösségi Vámkódexe. A Közösségi Vámkódex kimondja, hogy amely termék előállításában több ország vesz részt, azt az országot kell származási országnak tekinteni, amelyben az utolsó lényeges, gazdaságilag indokolt feldolgozást vagy megmunkálást végezték. Ebbe pedig beleértendő a csomagolás is. Ezt a szabályt - felismerve az abban rejlő marketing értéket - az élelmiszerlánc hazai szereplői ezidáig igen változatosan értelmezték, jelentős zavart és bizonytalanságot okozva a fogyasztók körében. A magyar termék rendelet ezért abban a kaotikus helyzetben kívánt tiszta helyzetet teremteni, amely napjainkra kialakult a magyar piacon.
Hasonlóan a fentiekhez, a minőségre, a hagyományos készítési módra történő utalások esetén egyre változatosabb értelmezések kezdenek elterjedni, és ez könnyen vezethet a fogyasztói bizalom csökkenéséhez.
A Vidékfejlesztési Minisztérium, annak érdekében, hogy tiszta helyzetet teremtsen a megkülönböztető megnevezések között, 2012-ben létrehozta az egyes önkéntes megkülönböztető megjelölések élelmiszereken történő használatáról szóló 74/2012. (VII.25.) VM rendeletet.
Magyar származásra utaló önkéntes jelölések
A termék eredetét illetően a rendelet a következő három kategóriát határozza meg: magyar termék, hazai termék, hazai feldolgozású termék. Az említett három kategória információt ad a fogyasztónak arról, hogy a termék, vagy annak összetevői kizárólag vagy részben származnak-e Magyarországról, vagy csak a feldolgozás történt hazánkban.
A rendelet az alapanyagok, összetevők származása tekintetében a következő három kategóriát határozza meg:
1. Az élelmiszer jelölésén vagy reklámozása során a „magyar termék”megnevezés:
2. „Hazai termék” megjelölés akkor tüntethető fel egy feldolgozott élelmiszer csomagolásán, ha a felhasznált összetevők több mint 50 %-a „magyar termék”, és az előállítás minden egyes lépése Magyarországon történt. Például ha egy kakaós keksz esetében pl. a felhasznált és a termék több, mint 50 %-át adó liszt magyar, viszont a kakaó és a cukor külföldről származik, akkor az a termék csak hazai termék lehet. Ilyen eset fordul elő akkor is, ha a több, mint 60% gyümölcsöt tartalmazó lekvárhoz csak import cukrot tudunk felhasználni, de a magyar túróból készült és csokoládé bevonattal ellátott közkedvelt Túró rudi is hazai termék lehet.
3. „Hazai feldolgozású termék” az az élelmiszer, amely többségében import összetevőket tartalmaz, de minden feldolgozási műveletet Magyarországon végeztek. Például ha a pörköltkávé alapanyagát, a nyerskávét külföldről hozzák be és Magyarországon dolgozzák fel (pörkölés, őrlés, csomagolás), akkor az a kávé hazai feldolgozású termék lesz. Hasonló megjelölést kaphatnak a csokoládék, édesipari termékek többsége is.
Fontos kiemelni, hogy korábban is lehetett ilyen megjelöléseket alkalmazni, de mindezidáig nem volt szabályozva. A rendelet célja elsősorban a fent említett fogalmak meghatározása.
A magyar termék, hazai termék valamint hazai feldolgozású termék megnevezések feltüntetése nem kötelező, az élelmiszer-vállalkozó egyéni döntése, hogy alkalmazza-e ezeket a jelöléseket a termék csomagolásán vagy reklámozása során. Amennyiben alkalmazza a megkülönböztető jelöléseket, akkor a terméknek meg kell felelnie a rendeletben meghatározott követelményeket.